Saját tapasztalat: A St. Bernardus Abt 12 a legerősebb Bernardus, amelyet a Watou-i sörfőzdében főznek. Komolyságát hasonlónak érzem, mint a Trappistes Rochefort 10, vagy akár egy Kasteel sörnek. Kitöltés után hatalmas habzuhatag terítette be a barna sör tetejét, amely szűnni nem akaró makacssággal pompázott rajta mindaddig, amíg az első kortyok közben kicsit le nem ittam belőle. A sör illata édes, aszaltgyümölcsös. Íze viszont korántsem olyan édes, mint ahogy elképzeli az ember, hanem a kortyok végén inkább fanyar, némi alkoholossággal fűszerezve. Mindenképpen egészen jól eltalált sör, a világ sörpontozói leginkább maximum közeli értékeket adtak neki, ám ha nekem választanom kellene egy hasonlóan nagy nevű belga sört, akkor az a Trappistes Rochefort 10 lenne. Nekem ugyanis az viszi a pálmát.
Saját tapasztalat: Általában az erősebb sörök barnák, és ez így van a Pernstejn Granát-nál is, amely egy 13-mas, 5.7% alkoholtartalommal rendelkező, mélyvöröses, rubinos színű sör. Habja dús, szép, kemény. Illata friss, édeskés. Amikor belekortyoltam, először a gyümölcsösségre emlékeztető jegyek ugrottak be, a - már-már szokásosnak mondható - kávés, karamelles jelleggel karöltve. Az egész üveg kimondottan jól esett, egyetlen negatívumként azt tudom megemlíteni, hogy a kortyok kicsit szénsavasabbak voltak, mint az az igazán kellemes fogyasztáshoz jól esett volna. Összességében korrekt, finom sör volt.
Saját tapasztalat: A Steigerek közül eddig a 12-es világos jutott a kezeim közé, a 11-es barna(!) pedig a mai estén került terítékre. A felkiáltójel azért van, mivel - lehet én voltam figyelmetlen - de világos sörre számítottam. Ahogy kitöltöttem a korsóba az egészen sötét színnel rendelkező, 4.5% alkoholtartalmú italt...Az első kortyoknál az volt a legszembetűnőbb, hogy eszméletlenül édesnek hatott. Komolyan olyan volt, mintha cukros, szénsavas italt innék! Erősen malátás, kicsit kávés, de leginkább édes. Az én ízvilágomnak talán kicsit túlságosan is. Ezt a sört azoknak ajánlom, akik a keserűség miatt eddig tartózkodtak általában a söröktől.
Saját tapasztalat: Malátásan édes és kávés: ez az a két szó, ami beugrott az első kortyoknál. A Černá Hora Granát-ja egy olyan barna "ležák" sör, amelyet régóta meg szerettem volna kóstolni, mivel a másik két - eddig kipróbált - testvére, a Černá Hora Velen 4.8% és Černá Hora Kvasar s medem 5.7% is kellemes emlékként maradt meg bennem. A Granát habja példaértékű, nemcsak dús és tartós, de a sör barnasága is átjárta. A kortyolások során nem volt semmiféle kellemetlen mellékíz, minden kortya jól csúszott. Kimondottan jól el van találva szerintem a malátás édesség, mivel teljes egészében megmaradt a sörökre jellemző kissé kesernyés jellege is, amely olyan jól összeolvadt a barnasör mivoltával, hogy mindig szívesen fogok visszaemlékezni erre az üvegre. Mindazonáltal nem veszélyesen erős, a 4.5%-nak hála akár egész este el lehetne kortyolgatni :)
Saját tapasztalat: Kiderült, hogy nemcsak sima Barbär sör létezik, hanem Bok is, azaz barna változat. Illata korianderes, gyümölcsös. Íze pedig messze nem annyira édes, mint azt először elképzeltem. Helyette mérsékelten, de érezhetően alkoholos, - magas szénsavtartalma miatt - pedig szerintem egyáltalán nem selymes. Az egészen sötét színű italban élesztős és égetett malátás ízek dominálnak. A világos változatban külön fel volt tüntetve a méz jelenléte (és erősen érződött is rajta), amelynek a jelenléte a barna sörben is megvan, viszont ízében egyáltalán nem olyan émelyítően csapódik ki, mint a másikban.
Saját tapasztalat: A barna La Trappe Bockbier az ötödik nálam abban sorban, amelyhez eddig sikerült hozzájutnom a 6 tagú La Trappe családból. (Már csak az Isid'Or hiányzik) Kitöltés közben gyönyörűen fejlődött a hab, amely az utolsó cseppek kiöntésével egyszerre töltötte ki a kis poharat, és arra várt, hogy a maga teljességével pompázzon a barna sör tetején. Illata édeskés, és kicsit élesztős. A Bockbier első kortyainál arra számítottam, hogy az illat után leginkább édes lesz, ám határozottan keserű íze is van! Nem annyira, mint mondjuk a rekorder Orval, de rendesen! Ritkák az ilyen barna sörök, amelyeket nem a cukros-malátás-pörköltkávés ízek felé tolnak el, ezért ez üdítő kivételként marad meg nekem. Visszaolvastam kicsit, hogy a hasonló alkoholszázalékos La Trappe Dubbel 7%-nál milyen tapasztalatot örökítettem meg, és ott is megjegyeztem, hogy a fullédes várakozás ellenére teljesen más karakterű volt! 
Saját tapaszatlat: A tegnap kóstolt Kaltenecker IPA14 Atlantis jó szereplése után bizakodóan bontottam fel a Brokát Dark Lager üvegét annak a reményében, hogy hasonlóan karakteres és finom sört fogok inni, mint nemrég. És igen, határozottan finom ez is... de ne szaladjunk ennyire előre. Kitöltve színe határozottan barnás, egyáltalán nem áttetsző. Habja kemény, sok, és átjárja a sör színe. Illatában én kávés nyomokat éreztem, amely sok finom barna sört kísért már a kóstolásaim során. Íze is rendben van, malátás, édes, (de nem zavaróan), kávés, kicsit csokoládés, és ha ráírták volna, simán elhiszem, hogy csokis sör. 2008-ban České Budějovice-ben elnyerte Brokát kategóriában a „Csehország Söre” címet. Összességében ez a "New age" sör is rendben volt, bátran innék még egyet, ha lenne még belőle.
Saját tapasztalat: A páros Kozel teszt után megbizonyosodtam róla, hogy a Csehországban gyártott Kozel sörnek a világon semmi köze nincs ahhoz, amit itthon gyártanak és árulnak, és - mivel barna Kozelt itthon még nem láttam - ebből arra következtettem, hogy ez a sör sem lesz rossz. A Kozel Cerný bizalomgerjesztő habbal, valamint korrekt színvilággal jelent meg a kitöltés után. Íze barnasörösen édes, kicsit pörköltkávés, és állaga kimondottan könnyed, csapolt jellegű. Egy apróságot fedeztem fel, nevezetesen az összetevők között felsorolt cukrot, amely talán nem feltétlenül kellene oda, hiszen megfelelő maláta mennyiséggel elérhető lenne a megálmodott ízkavalkád (ennek ellenére 4 féle maláta van felsorolva!). Mindegy, végülis 11,90 CZK-ért (azaz kb 120-130 Ft) nem vár csodát az ember, ezzel szemben viszont az elvárt fogyasztható, átlagos cseh sör képét igen, amelyet meg is kap bárki a barna Kozellel. Alkoholtartalma is illeszkedik könnyed, csapolt jellegéhez, egészen pontosan 3.8%-ra van behangolva.
Saját tapasztalat: A Hacker-Pschorr felirat láttán megemelkedett a pulzusom, ugyanis megannyi finom sört kóstoltam már ettől a sörfőzdétől az elmúlt pár évben. Az Animator egy piros címkés, csatos üvegben várt arra, hogy kibontsam, és a pohárba töltsem a maga - eddigi legerősebb 8.1%-os, fél literes kiszerelésben lévő - német mivoltát, amely a doppelbock - azaz duplabak - kategóriájába tartozik. A címke elején lévő képet rögtön kiszúrtam, ugyanis azon két kos feje koccan össze, valószínűleg hasonló élményt okoz majd a fél liter extra erős sör elfogyasztása, mint a fejek összeütközése... Még inkább segített beleélni magamat a szituációba az a tény, hogy márciusban születtem és kos a csillagjegyem :) No, de vissza a sörre: Ahogy felpattintottam az üveg tetejét és a pohárba töltöttem a tartalmát, a gyors életű barnás hab eltűnése után a barna sör csupaszon maradt. Semmi gond, láttunk már ilyet hasonlóan erős társainál :) A kortyolások során selymesen gurult le minden cseppje az édes, malátás, és picit marcipán ízű nedűnek, amely legnagyobb meglepetésemre nagyon jól elrejtette erős mivoltát. Igazi becsapós sör az Animator... az elején gyorsan gurul, a végén meg fejbe vág! Német sörből ilyet még sohasem ittam, a hasonlóan erős belga sörök már az elején jobban kimutatják a foguk fehérjét. Mindenképpen élmény volt, bárcsak sok lenne még belőle! Talán nem nagy meglepetés, hogy az Animator bekerül a kedvenc söreim közé, szerintem mindenképpen ajánlott kategória, érdemes kipróbálni, és betárazni belőle, nem hétköznapi élmény! Ha még azt is hozzávesszük, hogy a belga kis üveges sörök 700-900 Ft között mozognak, ez a fél literes kiszerelés pedig egy "párszázas ajánlattal" olcsóbb, ezért ár-érték aránya is hibátlan.
